Vári Albert: Berde Mózsa - Unitárius könyvtár 10-11. (Kolozsvár, 1926)

BERDE MÓZSA

„Egész életemben, úgyszólva gyermekségem óta, egy szent célért küzdöttem, sokszor gúny és nevetség tárgya voltam, rongyosan jártam, magamtól minden élvezetet megvontam, csakhogy az előmbe tűzött nagy célt megközelítsem ; meg akartam mutatni, hogy szegény legény is hasznára lehet a társadalomnak, az emberiségnek, nemzetének erős akarattal. Isten megáldotta igyekezetemet, jutalmazta fáradságomat, egyházunk s ebben székely nemzetünk élvezni fogja sok gonddal ápolt munkám gyümölcsét. Adja Isten, hogy okosan és haszonnal élvezze.' Ezeknek az önérzetes szavaknak a kíséretében adta át Berde Mázsa 1892 január 8-án végrendeletét Benczédi Gergely unitárius egyházi pénztárnoknak. A végrendelet értelmében csaknem egy millió forintot kitevő vagyona általános örökössévé az unitárius egyházat tette. Szavai röviden egybefoglalják egész élete történetét, bevilágítnak leikébe; egy nagy egyéniség s egy erős jellem körvonalait állítják élőnkbe. Mint a székelyföldi