Vári Albert: Berde Mózsa - Unitárius könyvtár 10-11. (Kolozsvár, 1926)

34

erdélyi magyarság kultúrájáért senki sem hozott, mint Berde Mázsa. Ezért tisztelték meg őt az unitáriusok „a jóltevők fejedelme“ címmel.

Betegsége és halála.

E világon csak egyedül Isten örök és állandó. Az ember a múlandóság vastörvényének van alávetve. Ez örök törvény alól a legjobbak s a legkiválóbbak sem kivételek. Minden haladás után elkövetkezik a hanyatlás korszaka. Miután a tavasz virágait a nyár gyümölcsökké fejleszti s az ősz megérleli, azután lehullanak, hogy ízletes táplálékul szolgáljanak. Azután maradnak a gyümölcstelen és lombtalan fák, amelyeknek ágait zörgeti a kíméletlen őszi szél. Ilyenszerű az emberi élet is. Szép remények és nagy tervek szárnyain szállünk ki az élet munkamezejére. Boldog lehet az, aki reményét valóra válthatja, hivatását betöltheti. Mert az élet nem nagyon kíméletesen bánik ifjúkori álmainkkal és ábrándjainkkal. De a legnemesebben futott pálya is egyszer véget ér, a legszentebb és legtermékenyebb hivatásra is egyszer rálehel az ősznek sorvasztó szele. Ez a természet örök, isteni törvénye, amely alól kivétel nincs.

A Berde Mózsa életerejét is fölmor