Vári Albert: Berde Mózsa - Unitárius könyvtár 10-11. (Kolozsvár, 1926)

33

s különösen székely testvéreinek szolgálatára legyen. Rajongó szeretettel csüngött a szabadság szent eszméjén. Ez a szabadságszeretet sodorta bele az 1848. évi szabadságharc áradatába, mert az volt a meggyőződése, hogy itt van az idő, amikor szeretett székely testvérei a sok százados bilincseket lerázhatják magukról. A forradalmi időkben Háromszék az ő vezetése mellett a legkitartóbb ellenállást fejtette ki a császári seregek ellen, de azért ő nem volt túlzó forradalmár. Inkább a józan mérséklet embere volt. Itt sem a szigorú elvek irányították cselekedeteit, hanem a gyakorlati élet kívánalmaihoz alkalmazkodott, ami különben egész munkásságát jellemzi. Ritka az az ember, akinek az életben akkora sikerei volnának, mint neki. Szegénységből fejedelmi gazdagságra emelkedett a saját esze, szorgalma és takarékossága után. 0 mégis megmaradt szerény és igénytelen embernek, csakhogy a maga elébe tűzött szent célt megvalósíthassa. Nem voltak gyermekei, de gyermekének tartotta a székelység minden egyes fiát. Állandóan élénk figyelemmel kísérte a kollégiumokban tanuló gyermekek előhaladását és erkölcsi magaviseletét. Végrendeletében is ezek kiváló gondoskodásának a tárgyai. Bethlen Gábor fejedelem óta akkora áldozatot az