Gálfi Lőrinc: A jelenkor Jézusa - Unitárius könyvtár 8-9. (Kolozsvár, 1926)

5

mányos teológiájának nagy és maradandó érdeme, hogy megtanulta a különbséget a hit Krisztusa és a történelem ember Jézusa között, két különálló valóság között, ame-' lyeket az egyház dogmája azonosított volt. Szerinte a gondos és fáradságos kutatás kimutatta, hogy miképen alakult ki fokozatosan az istenember dogmája a különböző eredetű vallásos eszméknek és a korai «egyháznak a Mester életére vonatkozó visszaemlékezései összevegyítése útján. Végeredményül megállapítja, hogy a kereszténység nem a történeti valóság, hanem a mythologia birodalmába tartozik, s azt más mythoszokkal és legendákkal kapcsolatban kell tanulmányozni, mint amelyeknek a kereszténység jellemző alkotóelemei legtöbbjét köszönheti. Pfleiderer tehát már félremagyarázhatatlanul jelzi, hogy a való, a történelem, a tény, a Jézus élete és tanításai egészen más dolgok, mint a hit, a költészet, a mythosz. a legenda, az egyház Krisztusa, és a személyével kapcsolatos csodák és várakozások, vagy dogmai meghatározások.

Amikor a jelenkor Jézusáról akarok tehát beszélni, semmiképpen sem akarok itt teológiai vitát megindítni. Inkább csak ■árra törekszem, hogy azoknak, akiket a kérdés érdekel, lelke elé állítsam a kér