Gálfi Lőrinc: A jelenkor Jézusa - Unitárius könyvtár 8-9. (Kolozsvár, 1926)

6

dést és tisztábbá tegyem a bonyolódott észavaros fogalmakat, amelyek ezt a kérdést illetőleg lépten-nyomon jelentkeznek nemcsak a keresztény hivők seregében, hanem a lelkészek, sőt a hittudósok között is.

Éppen ez a zavar idézte elő azt a nagy vitát is, amely erről a kérdésről e század első évtizedében megindult, s amelyhez a művelt világ teologusainűk nagy száma hozzászóllott. • 1909-ben egy angol lelkész írt egy értekezést, amelynek címe volt: Jézus-e vagy Krisztus ? Felhívás következetességre. Ebben kimutatta, hogy a két nevet — Jézus és Krisztus — minden egyházi és teológiai felfogás hirdetői minden következetesség nélkül felváltva használják; a történeti Jézusnak olyanokat tulajdonítnak, amik csak a hit Krisztusát illethetik meg, és viszont a hit Krisztusát, az eszményt, aki sohasem élt, azonosítják és így tárgyi valósággá teszik az ember Jézusban. Így Jézus az irodalom legmagasztosabb eszménye, a bölcsészet legfőbb személyisége, a vallás sarkalatos feltétele,, minden népek legfőbb vágya, az emberiség koronája és lényege, a világ idvezitője lesz. Viszont a Krisztus, akiben az egyház meghatározása szerint az istenség teljessége testben jelent meg és igaz istenből való igaz isten, anyától születik, menekül