Gálfi Lőrinc: A jelenkor Jézusa - Unitárius könyvtár 8-9. (Kolozsvár, 1926)

23

és ő az Atyától kirendelt biró is“ (101— 102. 1.) „Jézus maga az ő halálát mint olyan szolgálatot jelölte meg, amelyet ő sokakért tesz, és annak egy ünnepélyes cselekvény által folytontartó emléket alapított.“ (112. 1.) Harnack kétségbevonja azokat a tudósításokat, amelyek Jézusnak a feltámadás utáni megjelenéseiről szólanák, de állítja, hogy a Jézus sírjától „indult ki a halál legyőzésébe és az örökéletbe vetett lerombolhatlan hit kezdete. “ (113.1.)

Egy másik nagytekintélyű tudós, Schmiedel Pál, a zürichi egyetem teológiai tanára, Die Person Jesu im Streite der Meinungen der Gegenwart című munkájában azt állítja, hogy Jézus személyét minden teológiai irányzat kezdi mindinkább határozottan emberi módon megmagyarázni, még a túlzó konzervatív irányzat is (6. 1.) Szerinte az isteni és emberi természet egyesülése Jézusban lehetetlen, s minthogy Jézus kétségtelenül ember volt, nem lehetett ugyanabban az időben isten. Sőt az istenfélő emberek gondolkozását sérti az a követelés, hogy elfogadják egy tökéletes isten és egy tökéletes ember egyesülését egy idvezitő személyében. Elismeri, hogy Krisztusnak olyan módon való megjelenítése, amely megfelelt a pogányság gondolkozás módjának az istenekről és az istenek fiairól,