Gálfi Lőrinc: A jelenkor Jézusa - Unitárius könyvtár 8-9. (Kolozsvár, 1926)

24

nagy mértékben befolyt a kereszténység elterjedésére, s így sok jónak volt a forrása. De ha egyébért nem, éppen ezért készen kell lennünk arra, hogy igazságos ítéletet hozzunk azokról, a nem kedvező utóhatásokról, amelyeket az ma előidéz. Semmiesetre sem vagyunk kötelesek, hogy megtűrjük ezeket a hatásokat, amint azok megvannak a mi időnkben közöttünk. Azoknak a kora lejárt, legalább a protestáns keresztények nagy többsége számára, az Aufklärung idejében a 18. században. Schmiedel szerint Jézus, mint ember, nem is feltétlenül bűntelen. Ő óva int a Jézus íisztelésének olyan formájától, amely bensőleg nem igaz, vagy éppen vallástalan és az Atya megtagadására vezethet. A Jézus személyének meghatározásánál azokat az evangéliumi adatokat tartja a legbíztosabbaknak, a melyekről csak egy, esetleg két evangélista tud, de amelyeket a második vagy harmadik esetleg mindkettő már megváltoztatott a krisztustan érdekében. Ilyen adatok, hogy magától visszautasítja a jó nevet, hogy megbocsáthatónak mondja, ha valaki az emberfia ellen szól, hogy az övéi eljövének, hogy megfogják őt, mert azt mondják vala, hogy magán kívül van; hogy az ég és föld elmúlásának napjáról és órájáról semmit sem tud; hogy a kereszt