Gálfi Lőrinc: A jelenkor Jézusa - Unitárius könyvtár 8-9. (Kolozsvár, 1926)

22

netéről életének első harminc évében.“ (Magyar ford. 30. U A Jézus személyére vonatkozólag ezt mondja : „0 (t. i. Jézus) semmi más hitet nem kívánt a saját személye iránt és semmi más csatlakozást ahhoz, mint azt, amely a paracsainak megtartásában áll. .. Az ő szemhatárán egészen kívül esett az, hogy evangéliumától függetlenül önálló tant alkosson a maga személyéről és méltóságáról ... Az ég és föld urát, mint a maga istenét és atyját, mint a nagyobbat, mint az egyedül jót jelölte meg. Ő bizonyos afelől, hogy mindazt, amije van és amire törekszik, ettől az Atyától kapta. Hozzá imádkozik, ez ő akaratának rendeli alá magát; forró tusakodások közt igyekszik azt kipuhatolni és teljesíteni... Ez az érző, imádkozó, cselekvő, tusakodó és szenvedő Én egy ember, aki istenével szemben is más emberekhez csatlakozik.“ (91. 1.) Nem paradoxia az és nem is „rationalismus,“ hanem a tényállás egyszerű kifejezése, amint az evangéliumokban előttünk áll: Nem a fiú, hanem egyedül az Atya tartozik az evangéliumba, amint azt Jézus hirdette. De úgy, amint az Atyát ő ismeri, még senki sem ismerte meg, és ő rávezeti a többieket erre az ismeretre ; ezzel az emberiségnek páratlan szolgálatot tesz ... Ő az út az Atyához