Gálfi Lőrinc: A jelenkor Jézusa - Unitárius könyvtár 8-9. (Kolozsvár, 1926)

14

a) Jensen P., breslaui tanár, egy hires assyrologus. Azt állítja, hogy az újtestamentumi történet legnagyobb része csak egy zsidó alakja a babyloni Gilgameseposznak, egy költeménynek, amely állítólag már kétezer esztendővel a keresztény időszámítás előtt megvolt, s amely Gilgamesnek, Erech királynak és az ő barátjának, Eabaminak, a viselt dolgait írja le. Szerinte ebben az eposzban van az alapja az ótestamentum nagy részének, és az újtestamentum főbb jellemei, mint Jézus, János a Zebedeus fia, Keresztelő János, Lázár, szintén ez eposznak a jellemei. Keresztelő János pl. az eposznak az az alakja, amely az ótestamentumban Ilyés, Sámson és Sámuel, akik aszkéta életet éltek, és mint Keresztelő János, nem ittak bort. Jézus csak az ótestamentumi Jozsue alakja, aki az ótestamentumban mindig a régi eposz hőse helyett, Gilgames helyett áll. A Jézus életének jelenetei az eposz egyes eseményeinek ismétlései. A Jézus megkeresztelkedése, a pusztába való menekülés, a tizenkét tanítvány kiküldése, az ötezer megvendégelése, Jézus meghitt viszonya Jánossal, a disznócsorda megsemmisítése, az átváltozás, a kínszenvedés és feltámadás, mind ilyen párhuzamos történet. Jensen az ő elméletét korszakot-