Vári Albert: Miért vagyok én unitárius? - Unitárius könyvtár 7. (Kolozsvár, 1926)

17

ki érzelmeit. Vagy pedig mint az, aki a tündöklő napba tekint, melynek fénytengere elveszi látását. Sokkal könnyebb Istent megérezni s lélekben vele együtt lenni, mint lényegét szavakban kifejezni. Éppen ezért minden okoskodás helyett Jézussal együtt vallom, hogy ő a legnagyobb, a legjobb s a legtökéletesebb lélek, amiből az is következik, hogy bár végtelen, de azért lényegében és személyben is csak egy. Hogy is tudná ezt a szép világot s ennek bámulatos rendjét három, egymással mindenben egyenlő hatalom fenntartani ? Amint a családban, a hazában s más emberi társulatban is egy főnek kell lennie, akiben mindenek összpontosulnak: úgy a világ kormányzása is egy fő hatalmat tételez föl. Ez a főhatalom, akitől mindenek függnek, de aki senkitől sem függ, „akiben vagyunk, élünk és mozgunk! “, az egy Isten. Egy az Isten ! Ez az unitárius vallásnak a legfőbb elve, ahonnan nevét is kapta. Ezt értem s evvel teljesen megegyezik szivem érzése s benne megnyugszik lelkem reménye. 0 az én teremtőm s benne találom meg földi boldogságomat s egyedül tőle várom mennyei üdvösségemet. Imádságomat egyedül hozzá intézem, mert bálványimádásnak tartanám a más lényekhez való imádkozást. De aztán ezt