Gál Kelemen: Péterfi Dénes - Unitárius könyvtár 5. (Kolozsvár, 1925)

33

zetlen és lelkiismeretes munkájával e téren szerzett érdemeit kiemeljük és hangsúlyozzuk.

Péterfit, az embert, a barátot nehéz megérteni- Ha nem is zárkózott, de nem közlékeny lélek, aki lelki erőit és energiáit nem kifelé, hanem befelé éli ki. Mondják, hogy fiatal korában rendkívül viális, közlékeny, mulató természet. Külföldről megváltozott, zárt és komolyságra hajló emberként jő haza. Vájjon a nagy Martineau iskolája nem egy damaskusi ut és látomás volt-e, mely addigi vidám és gondtalan álmaiból egy nagy élethivatás komoly szentségére rezzentette ? Bárhogyan volt, előttem most is úgy jelenik meg, mint kis diákkoromban: csöndes, lassú léptekkel, komoly arccal, halkan és lassan folyó mélységes tartalmú beszéddel. Egy tanító, akit minden zaj és minden diákos csintalanság mintha álmából költené fel; akinek nincs egyetlen durvább szava sem a fegyelmetlenség és neveletlenség jeleire, aki legfeljebb csak egy fájdalmas pillantással s arcának kissé eltorzuló megrángásával fegyelmez, vagy szomorúan elfordul. Szerény, tartózkodó, szinte leányos természet, aki az életben való érvényesülésnek semmi mesterfogását, semmi tülekedését nem ismeri, nem gyakorolja. Szive nehezen nyílik közlékeny bizalmasságra ; de akivel szemben megnyílt, az élvezte szelíd humorát és mélységes gondolatait. De minden durvább hangra, minden bántó érintésre, mint a mimóza kelyhe, azonnal bezárul s aki előtt bezárult, annak többé nem nyilt meg soha. Lényének

3