Gál Kelemen: Péterfi Dénes - Unitárius könyvtár 5. (Kolozsvár, 1925)
26 miveltségü rétegekből került ki. Meg aztán úgy van rendjén, hogy az első templom szószékéről tartalmilag is, formailag is önálló értékű beszédek hangozzanak el. Ez a törekvése nem véletlen, hanem mélyreható meggondolások eredménye. Az egyházi beszéd elméletének egész irodalma van magyarban is s ő mégis szükségesnek tartja, hogy arról nézeteit kifejtse. Bizonyára azért, hogy elvi alapokon igazolja a maga igehirdetését, amely a múlt százév utolsó harmadának magyar egyházi beszédirodalmának legjava termése közé sorolandó. És bizonyára azért is, mert tudja, hogy neki van mondanivalója a kérdésről olyan, amit más elméletekben néni olvashatunk. Az egyházi beszéd szerinte az a mű, amely röviden „megoldása mindazoknak a nagy kérdéseknek, melyek az emberi gondolatot foglalkoztatják, milyenek a hit titokzatossága,' a világ és a rossz eredete, az élet és halál rejtélyei.“ Lényeges és elválaszthatatlan jellemvonása „a prófétai vagy legalább is apostoli jelleg“ ; ami azt jelenti, hogy mint Isten küldötte, tehát tekintéllyel beszél. Ez különbözteti meg minden más műtől; ez emeli felül a világi szónoklaton. És a belső tekintélyi elv érvényesül azért, mert erős meggyőződésből szól és nem színtelen, elhaló hangon, hanem lángvetéssel, hatalommal. Épen ezért „elfajulás“ az élet apró gyakorlati kérdéseit vinni a szószékre, háztartásról, faültetésről, járvány elleni védekezésről s más ilyenekről beszélni. „Örök igazságok“ valók a