Gál Kelemen: Péterfi Dénes - Unitárius könyvtár 5. (Kolozsvár, 1925)
27 szószékre, melyeket a divat és ízlés változásai nem szabályoznak. Az egyházi beszédek nem azt adják vissza, amit a társadalomban találnak ,és tapasztalnak, hanem amit arra átvinni és abban megvalósítani akarnak.“ Íme, az a kérdés, amit előbb érintettünk: nem leszállni a tömeghez, hanem magához felemelni azt. Elvileg jogosult álláspont; de egy feltétel alatt: igazi apostolok, magával ragadó erejű, lángszavu szónokok tehetik ezt, amilyen Péterfi is volt. Ha ez a feltétel hiányzik, az egyházi beszéd célt téveszt, mert gondolat-magvai előkészítetlen lelkek talajába hullanak. És a beszéd formája legyen művészi, nem azért, hogy az elragadt közönség a szónokot tapsolja, hanem azért, hogy diadalt szerezzen annak az ügynek, *• melynek védője és szolgája; mert a vallásos igazságok kifejezésben is a legszebbet és legfenségesebbet kívánják, amire csak emberi nyelv alkalmas. Íme, elméleti igazolása az ö igehirdetésének. Mi mindnyájan, akik ékesszóló ajkáról hallottuk a vallásos eszmék igazságának a hirdetését, bizonyságot tehetünk róla, hogy ö valóban megvalósította ez elveket a szószéki szolgálatban. S ha most vele szemben azt említjük fel, hogy Jézus a legfenségesebb isteni igazságokat az életből vett legegyszerűbb példázatokkal és hasonlatokkal világította meg, akkor jogosult az a megállapítás, hogy a beszéd tárgyának és formájának a hallgatósághoz kell alkalmazkodni és nem fogadhatjuk el azt a nézetét, hogy vallási \
