Gál Kelemen: Péterfi Dénes - Unitárius könyvtár 5. (Kolozsvár, 1925)
25 tisztultabb fényben, szebb alakban tündoklik elé, mint valaha. Úgy látja, hogy a természettudományok minden felfedezése egy örökkévaló oszthatatlan szellemi hatalomról beszél s a lélektani mélyebb tanulmányozások az unitárius nézetet világítják meg az ember erkölcsi természetéről; a józanabb bírálat világánál az emberi szellem fölemelkedését szemlélik az isteniig s nem az égből alászállott istenembert, hanem az égig emelkedett isteni nagyságot, az isteni embert csodálják s lelke végtelen örömmel telik el azon isteni ihlet, erő és igazság felett, melyet az unitárius vallás-erkölcsi eszmék félreismerhetetlenül hordanak magukban“. Péterfi Dénes egyházi beszédeinek tárgyai — látjuk a fennebbiekben — a kereszténység legmélyebb alapvető problémái. Kérdés merülhet fel aziránt, hogy vájjon az igehirdetésnek ezt az absolut magas színvonalát a hallgatóság megbirja-e? Mert kétségtelen, hogy az egyházi beszéd a hallgatóságért van s teljesen eltévesztené célját az a pap, aki hallgatói értelmi színvonalát és erkölcsi szükségleteit figyelmen kívül hagyná. Lehetséges és megokolhatónak tartok olyan felfogást, mely szerint a papnak nem leereszkednie kell hallgatóságához, hanem magához felemelnie azt. Az unitárius igehirdetők között Derzsi Károly követte ezt a módszert, melyet Péterfi is kivétel nélkül mindig alkalmazott. Aztán ne feledjük el, hogy az unitárius igehirdetés első templomában volt az ő szószéke, melynek hallgatósága magasabb
