Gál Kelemen: Péterfi Dénes - Unitárius könyvtár 5. (Kolozsvár, 1925)

24

nézetek, a vallásos gondolkozás kifejezései. De nem változik és minden vallásban ott van: az isteneszme az ember tudatában és a vallási viszony, mely az embert egy felsőbb akarathoz, egy felsőbb lényhez köti.

Emlékiratában olvassuk: az igehirdetésben elejétől végig egy gondolat vezette: a vallás és tudomány közti összhang. Lélektani tanulmányai világossá tették előtte, hogy az emberi lélek különböző működési irányai nem állhatnak egymással ellentétben. A gondolat és ismeret világát áthatják a sziv és kedély érzelmei. A lélek működései kölcsönös hatással vannak egymásra. „Együtt haladni a tudománnyal, mely Isten hatalmát kiterjeszteni, bölcselettel, mely mélységeit mérni segít; és mint ellenfél állni azokkal szemben, akik Istent nem ismernek: ezt tartottam elsőrendű feladatomnak az unitárius reformáció templomában“.

Az unitárius kereszténység megtartását kéri, sürgeti és hirdeti abban a beszédjében, melyet a Kriza-emléktábla leleplezése alkalmával Nagyajtán mondott. „A világ jövedelmes széles országutján magasabb szellemi célok nélkül“ járókhoz méltatlankodó hangon szól s az „Egy az Isten“ zászlója alatt lágy melegeket, részvétlen közönyösöket lát, méltán veszi hát ajkára az intelmet: „tartsátok meg a néktek adatott tudományt“. Mert erre buzdít a mult, a jelen, a jövő egyaránt. Úgy látja, hogy az unitárius hit nemcsak hogy állja a tüzpróbát, hanem