Gál Kelemen: Péterfi Dénes - Unitárius könyvtár 5. (Kolozsvár, 1925)

21

szükséges dolog: hinni az isteni eszmény valóságában és tökéletességében. A mívelt körök elidegenedését a templomtól, habár nem helyeselte, de megértette ; és hirdette, hogy a művészet, amit mintegy „kárpótlásul“ ajánlanak a vallás helyébe, közel rokon ugyan a vallással, de nem vallás és azt semmiképen nem helyettesítheti, mert Martineauval azt tartotta, hogy az ember szellemi és erkölcsi alkata s az egész nagy természet törvényszerűsége szükségképen.gondoltat egy Örökkévaló Istent. És hirdette s milyen boldog volt, hogy a kis gyermek sejtése igazolódott bölcsészeti tanulmányai eredmériyében, hogy a darwinismus, korának ez a legmélyebb és legnagyobb fontosságú tudományos elméleté, ha nem dobja el a célirányosságot, a szabadelvű protestáhtizmussal, a keresztény erkölcstannal és az unitárius hitrendszerrel teljesen megfér és összeegyeztethető. Hirdette a tudomány és a vallás összhangját; hirdette, hogy a papok helyét nem foglalhatják el egyetemi előadók, szerkesztők vagy művészek, mert az Istenimádat felséges munkájában segítségül lenni az emberiségnek az apostolok hivatása. De másfelől látta, hogy az egyházak is hibásak abban, ha a míveltek elhidegülnek a vallástól s szinte csodálkozik, hogy a természettudósok nem íesznek mindnyájan kivétel nélkül Istentagadók és vallástalanok. Mert a tudomány mérföldes léptekkel haladt előre s az egyház (nem kell mondanom, hogy itt elsősorban a katholikus és az orthodox protestáns egyházat érti) — elmaradott.