Gál Kelemen: Péterfi Dénes - Unitárius könyvtár 5. (Kolozsvár, 1925)
18 De itt méltán felmerülhet a kérdés, amint a történelem folyamán ismételten fel is merült, hogy van-e valami különbség a pantheismus vagy immanentiatan között s ha van, miben áll az ? Ha ugyanis a pantheismus szerint a mindenség Isten és Isten a mindenség, azaz Isten és világegyetem egymást fedő azonos fogalmak s ha a theismus vagy immanentiatan szerint a természeti erők Istennek működése s a világ Istennel teljes; úgy látszik, mintha a theismus és pantheismus között semmi különbség nem volna. Brassai, kinek termékeny hatását Péterfi hálásan ismeri el, mikor „igazi positiv filozófiája“ rendszerének építése közben e ponthoz ér, azzal előzi meg a lehető ellenvetést, hogy ez a tanítás pantheismus ugyan, de — kérdi — mi más az Isten mindenhatósága, mindentudósága és mindenüttjelenvalósága? A lényeges különbséget a filozófusok és a maga pantheismusa között abban látja, hogy amazok az Istent és világot, ö pedig az Istent és az emberi lelket azonosítja, amazok monista, ő pedig dualista alapon. Martineau s tanítványa, Armstrong, igy felelnek a kérdésre: Az isteni erő átárad az anyag minden molekuláján ; minden mozgás a természeti világban nem egyéb, mint az isteni erő és akarat közvetlen hatása. Eddig a theismus és pantheismus együtt haladnak, de itt elválik az ütjük. Mert a pantheismus itt megáll; de a theismus tovább megy és azt tanítja, hogy az isteni erőnek azonkívül, amely a természeti világban hat, mérhetetlen tartalékai vannak. Vagyis
