Gál Kelemen: Péterfi Dénes - Unitárius könyvtár 5. (Kolozsvár, 1925)

14

nem a világon kívül és felül álló első ok, hanem immanens ; egyetlen örök tevékenység, melynek megjelenési formái a tudományban külsők, a lclkiisme, rétben belsők. Ennek az alapfelfogásnak eredete egyfelől a materializmus aláhanyatlása, másfelől az élet- és lélektani kutatások és eredmények, melyek a belülről ható élet gondolatát vezették be. A fejlődés tana nem zárja ki a theismust, mert nem tiltja, hogy a ható erőt szellemnek gondoljuk, ami már a causalitas eszméjében benne van. így a természetben az összes hatások egy legfőbb szellem produktuma.

Erre a felfogásra azt az ellenvetést tehetni, — amint tették is, — hogy ez anthropomorfizmus. Erre azt feleli, hogy mi a világ okát csak annak a hasonlóságára tudjuk elképzelni, amit saját magunkon észreveszünk. Az a nézet, hogy egy célokat elgondoló istennek „világon kívülinek“ kell lenni, alaptalan, mert semmi sem áll annak a theistikus felfogásnak útjába, hogy a kosmikus erőket az isten tudatos causalitása különböző módjainak s az egész természetet az ő gondolata kifejlődésének tekintsük.

De az isteneszme nemcsak az ismeret, hanem \az erkölcsi tudat követelménye is. Ebből következik a tökéletes eszmény fogalma, mely eredő forrása s igy magyarázata a lelkiismeretnek. A feltétlen kötelesség az erkölcsi tudatnak alapténye, melynek a társadalom hasznossági motívumaira való visszavezetését meggyőző fejtegetéssel utasítja el. A kötelesség sajátos érzése illúzió volna, ha támasztó pontja nem