Gál Kelemen: Péterfi Dénes - Unitárius könyvtár 5. (Kolozsvár, 1925)
15 a legfőbb akaratban volna. A lelkiismerct felülről jövő hangjai egy magasabb lény akaratát bizonyítják, amely kényszerit minket úgy érezni, amint ő érez s eszközeivé lenni az ő gondolatának, mely mint a minden lényt kötelező törvény alapja nem lehet más, mint a jónak legfőbb, általános, eszes akarása: a tudatos szellem. Innen ered az az objektiv tekintély, melyről a lelkiismeret beszél. Erkölcsi természetünk alkata tehát eleven, kölcsönös viszony az objektiv tökéletességgel, mely az Universum felett szent törvényével uralkodik. A vallásos hit fundamentuma tehát az isteneszme igazsága, melynek eredete az ember ismerő és cselekvő lényegében van. Ezzel össze is foglaltuk elnagyolt vonásokkal Martineau vallásbölcsészetének alapgondolatait. Egyik művében történelmi és bölcsészeti bírálatát kapjuk az egyház kinyilatkoztatáson nyugvó tekintélyének. A modern kritika világításában tarthatatlan a tekintélyhit, akár a katholikus csalatkozhatatlan egyházat, akár a protestánsok ihletés-tanát tekintjük. A történelem azt mutatja, hogy minden vallás vegyüléke az isteni tekintélynek és az emberi tévedéseknek. Igya keresztény vallás is és ezért sem az egyház, sem a biblia nem utolsó zsinórmérték. „A megkülönböztetés jegyei, amelyekről a hamisat az igaztól, a nem igazat a helyestől, a profánt a szenttől meg tudjuk különböztetni, bennünk, nem rajtunk kívül vannak, a helyes gondolkozás módszereiben, a tiszta lelki-
