Gál Kelemen: Péterfi Dénes - Unitárius könyvtár 5. (Kolozsvár, 1925)

13

mint az én és nem-én tudata, sziikségképen kíván egy feltétlent. S minden történés és jelenség szükségképen feltesz egy állandót és ez épen az absolut realitás, minden változásnak háttere, hordozója. Erre a fejtegetésre nem ok nélkül mondják Spencer ellenfelei, hogy az egész agnostikus fejlődéstan tulajdonképen burkolt materialisztikus pantheismus. Mert mi más az, hogy a legfőbb elv az erő, ez pedig különböző mozgásokban nyilvánul ?

Martineau azt mondja Spencernek a megismerhetetlenjéről: az az állítása, hogy tudjuk, hogy van egy absolut hatalom, de azt nem, hogy mi az, lehetetlen, mert ellenmondást foglal magában. Mikor e létezőt „hatalomnak“ nevezi, egy lépéssel már eltávozik az ismeretlentől. Azután meg azt mondja : kénytelenek vagyunk mindenütt jelenvalónak, öröknek, egynek, oknak tekinteni, amely minden jelenségben nyilvánul; ezek pedig egész sora a határozmányoknak, amelyek után megismerhetetlenségről nem beszélhetünk. Mert — mondja tovább Martineau — ha az absolutumot mindentől megkülönböztetjük, ami rá vonatkozik, akkor megismerjük. Hiszen megismerni annyi, mint megkülönböztetni. Különben az agnosticizmusért a felelősséget azokra a teológusokra hárítja, akik többet állítanak megismerhetőnek, mint amennyit meg is tudnak bizonyítani.

Martineaunak ez az okfejtése csak állásfoglalás Spencerrel szemben. Saját rendszerének vezető eszméi ezek: Az unitárius istenfogalom ez: az Isten