Gál Kelemen: Péterfi Dénes - Unitárius könyvtár 5. (Kolozsvár, 1925)
12 hanem az, hogy a vallást megfosztotta tartalmától s a saját filozófiai rendszerét legfőbb elvétől. Mert a jelenségek világa nem lehet el egy mindent összefoglaló főelv nélkül s ami Hamiltonnál puszta tagadás volt (az absolutum), ő abból realitást csinált, ami a jelenségek pozitív oka. De nem tudja megmagyarázni, hogy mi ez az absolutum, ez a realitás s azt sem, hogy milyen a viszonya a jelenségekhez. Gondolatmenete, melyen ez eredményhez jut, a következő: A vallás minden időben nagyjelentőségű volt, a tudomány minden ostroma és támadása ellenére megállott. Ezért kell hogy valami igazat tartalmazzon. De különböző vallások vannak s mindenik azt állítja, hogy ő hirdeti az igazságot. Ámde maga a tudomány is azt erősiti, hogy ő hirdeti az igazságot. Mivel azonban az igazság csak egy lehet, ezért az igazság Spencer szerint csak abban lehet, ami a különböző vallásokat egymással s ezt a tudománnyal összeköti. Ez pedig azért nem lehet az absolutum fogalma, mert hiszen a vélemények mind a három főelméletben (atheismus, pantheismus és theismus) épen erre nézve térnek el egymástól. Ebből pedig az következik, hogy az Isten, az absolutum részünkre megismerhetetlen, egy nagy mysterium, amit minden vallás részben el is ismer. De azért az absolutum nem tisztán negativ fogalom, sőt ellenkezőleg: a relatívnak szükségképen gondolandó correlatuma. Ez következik a tudat lényegéből és a reale elemzéséből. Mert az öntudat,
