Gál Kelemen: Péterfi Dénes - Unitárius könyvtár 5. (Kolozsvár, 1925)
10 működésére emlékeztet. Pfleiderer a tiszta meggyőződés hangján mondja róla, hogy Martineau olyan mély bepillantást vetett a vallásos tudat lényegébe és történelmébe, aminőt a mai teológusok között a csatornán innen és túl nem gyakran találunk.*) Nos, boldognak kell mondanunk Péterfit, aki ilyen mester lábainál ülhetett, mint Martineau és szerencsésnek a XIX. század magyar unitárius irodalmát, hogy Péterfi révén olyan egyházi beszédekdel és tanulmányokkal gazdagodott, amelyek Martineau s rajta keresztül Channing szellemét lehelik. És itt méltóztassanak nekem egy őszinte vallomást megengedni. Martineau neve közöttünk közszájon forog; sokszor halljuk magasztalni és dicsőíteni. De én megvallom, Martineau elveit, filozófiai rendszerét mostanig nem értettem s tartok tőle, hogy most sem hatoltam be eléggé mélységeibe. Azt azonban állítani merem, hogy Péterfi egyedüli az unitárius nyomtatott szó és gondolat területén, aki nemcsak megértő, hanem elejétől végig öntudatos, következetes és mélyen meggyőzödéses interpretatora Martineaunak. Rajta kívül Martineau hatását unitárius irodalmunkban senkinél sem vettem észre. Ezt szeretném a következőkben kifejteni s azt hiszem, hogy Péterfi szelleme is helybenhagyja eljárásomat, aki igy jellemzi őt néhány soros nekrológjában : „Az unitárius *) Die Entwicklung der protestantischen Theologie in Deutschland seit Kant und in Grossbritannien seit 1825. Freiburg 1891. 439. 1.