Ferencz József: Emlékeimből - Unitárius könyvtár 4. (Kolozsvár, 1925)
14 Ferencz József nagybecsű műveire hivatkozva, örömmel emlékezzem meg korunkban egyházi irodalmunknak ■nagymérvű s a múlthoz viszonyítva, mondhatni páratlan fejlődéséről. Egyben kérem mindazokat, akik tollat forgatnak, hogy folytassák tovább írói munkásságukat; mert egyházunknak ez lehet egyik hatalmas pillére. És most visszatérek az alkotmány helyreállítására, amely csak akkor lett teljessé, amikor a király Deák Ferenc, a nagy hazafi, memorandumait, iratait megfontolva, a nemzettel kibékült, amiben bizonyára nagy része volt Erzsébet királynénak is, amikor a magyar minisztériumot kinevezte s magát 1867-ben megkoronáztatta. Ekkor jutott egyházunk is 1848-ban Magyarországon is bevett vallásnak nyilvánítása gyakorlati érvényesüléséhez, mert addig csak írott malaszt volt az, addig nem volt senki unitárius, sőt ha az is volt, vallását nem gyakorolhatta szabadon. Most ahogy a minisztérium kineveztetett, a kultuszminisztériumhoz egy tanártársam Buzogány Áron neveztetett ki titkárnak, aki, az erdélyi kormányszék feloszlattatásával több unitárius is Budapestre kerülvén, ezeknek ünnepeken lakásán istentiszteleteket kezdett tartani, 1869-ben pedig éppen az ő fia megkeresztelésére én menvén fel Budapestre, én tartottam ott az első nyilvános unitárius istentiszteletet a reformátusok tanácstermében, amelyet Török Pál ref. püspök rendelkezésemre bocsátott, sőt a