Ferencz József: Emlékeimből - Unitárius könyvtár 4. (Kolozsvár, 1925)

Emlékeimből

15

templomot is felajánlotta e célra, de én azt, tekintettel számunk csekély voltára, megköszöntem s nem fogadtam el. Sohasem felejtem el, hogy mily kedvesen fogadott Török Pál, az uriszentvacsora kiszolgáltatásához megkivántató klenodiumokkal is kedveskedett. Emlékszem, hogy 13-an vettünk ebben részt. Ezek közöttegy székely asszony sírva jött hozzám, örömét fejezni ki, hogy több év után vallása szerint vehetett úrvacsorát. Utánam még Derzsi József és Péterfi Dénes is tartottak nyilvános istentiszteleteket Pesten, amelyekről a lapok mind kedvezőleg, sőt elismerőleg emlékeznek meg.

De, hogy tovább folytassam budapesti emlékeimet ebből az időből, minthogy hova-tovább mind többen kerültek fel a fővárosba hitsorsosaink közűi, mind élénkebben kezdett nyilvánulni a budapestieknek az az óhajtása, hogy legalább egy fiók-egyházközséget alapítsanak a kolozsvári anya-egyházközséggel kapcsolatban. Ez 1875-ben meg is történt, Hajós János min. tanácsost választván meg gondnokának. Lelkészük tehát én lettem és itt érdekesnek tartom megemlíteni, hogy mivel én egyes ágendumok végzésére nem mehettem fel Budapestre, Török Pál ref. püspök szívesen vállalta magára a kereszteléseket, esketéseket és temetéseket s azokat nekem bejelentette, hogy éa anyakönyvezzem. 1880-ban már a rendes papság megalapítását és imahelyről való gondoskodását is célul tűzték ki. E végett vallásközönségünk tagjaihoz