Ferencz József: Emlékeimből - Unitárius könyvtár 4. (Kolozsvár, 1925)

Emlékeimből

It

rendre mind kikérdeztek. Kihallgatásunknak azonban semmi rossz következménye nem lett. Mikorelbocsátottak, kértem az útlevelemet, amelyet elvettek volt, mikor hazaérkeztem, mert miután, azon minden országban, ahol jártam, a követség láttamozása rajta volt, szerettem volna meg-1 tartani, de legnagyobb sajnálatomra nem adták, vissza.

1859-ben aztán mint számtanár kezdettem, meg tanári működésemet a kolozsvári főgimnáziumban, s másodpap is lettem az egyházközségben. Természetesen igyekeztem mindkét tisztemnek lelkiismeretesen megfelelni s csakhamar 1860-ban a nagy Széchenyi halálával, midőn mintegy tüntetésül minden magyar templomban, vasárnapról-vasárnapra gyász-istentiszteletek tartattak s egyházközségünkben én bízattam meg az egyházi beszéd tartásával, mint lelkész oly jó hírnévre jutottam, hogy ezután nemcsak saját híveink, hanem más vallásuak is gyakran jöttek templomainkba. Különben ebben az időben nem lévén annyi tudományos és ismeretet terjesztő felolvasás, előadás, mint most, midőn elnyomattatásunkban a templom volt az a hely, ahová minden magyar ember az istentiszteletekre örömmel ment enyhületet és vigasztalást találni bújában és bánatában, ez a buzgóság csaknem természetes volt.

Még egy kedves emlékem fűződik 1860- hoz. Ebben az évben kötöttem házasságot Gyér-