Ferencz József: Emlékeimből - Unitárius könyvtár 4. (Kolozsvár, 1925)
12 Ferencz József gyai Annával, kivel Isten megáldott s akivel Isten különös kegyelméből 64 év után most is együtt vagyunk és együtt élünk. Még mindig az önkényuralom járma alatt nyög tünk. Azonban 10 évi kísérlet s különösen olasz és poroszországi vesztett csatái után a császár is belátva, hogy az önkényuralommal nemcsak Magyarországot soha ki nem békíti, a nép szeretetét meg nem nyeri, de trónját is veszélyezteti, ezért megígérte annak megszüntetését és az alkotmány helyreállítását s ezt 1861-ben ki is hirdetette. Ez okmányban általa kihirdetett alkotmány ugyan nem sokat különbözött az önkényuralomtól, de egyházunkra nézve már jelentékenyen hasznos volt, mert a 9 év óta ürességben levő püspöki széknek betöltésére utat nyitott s még ebben az évben, 1861-ben Kriza János, mindenki által nagyrabecsült s költői te hetséggel is megáldott lelkészünk választatott meg püspöknek. Helyébe aztán engem választottak meg a kolozsvári egyházközség rendes lelkészének. Ezzel az én sorsom is eldőlt, mert miért tagadnám, mint másodpap, még mindig arra gondoltam, hogy e tisztemtől megválva, előbb-utóbb csak tanár leszek. De most már a számtanárságot is a hittanársággal kellett felcserélnem. Szó sem lehetett tehát többé arról, hogy én a papságtól megváljak, amit nem is bántam meg soha, sőt most még inkább neki feküdtem a hittudománynak, hogy ismereteimet mélyítsem s
