Parker Tivadar: Jézus Krisztus - Unitárius könyvtár 3. (Kolozsvár, 1925)
6 Parker Tivadar benne, csak annyit, hogy bőbeszédű, felületes, veszélyes és forradalmi. Összezavarja a rendről való fogalmaikat és kimutatja, hogy a társadalmi intézmények tökéletlenek, hogy azoknak tökéletlenségei nem gránit avagy márványból állanak, hanem csupán lágy viaszra irt szavakból, amelyeket ki lehet dörzsölni és arra ismét másokat Írni. Kimutatja, hogy az ilyen tökéletlen intézmények kisebbek egy nagy embernél. A közvélemény vezérei és vizsgálói az ilyen embert nem tisztelik, hanem gyűlölik. Ellenben mások, akiknek félannyi nevelése sincs, s az előzményekkel sem ismeretesek eléggé, üdvözlik az új nagy embert; üdvözlik eszméit; üdvözlik személyét Ezek így szólanak : „Íme egy próféta !“ Midőn Jézus, az ácsmester József feleségének, Máriának a fia, Názáreth kicsiny helységében harminc éves kora felé elkezdett a zsinagógákban és az országutakon prédikálni, ugylátszik, hogy senki sem gondolta benne a nagy embert. „Ki vagy te ?“ kérdék a közvélemény őrei Ő úgy találta, hogy az emberek egy nagy ember után várakoznak. Ügy látszik, általános vélemény volt az, hogy egy nagy embernek kell támadni az egyház és az állam megszabadítására. Ök Mózesre, a hajdankor isteni férfiára tekintettek vissza, kinek nagyszerű élete átment a világba és aki iránt az emberek különböző módon mutatták ki tiszteletüket; többek közt azáltal, hogy sok mindenféle csodákról beszél
