Parker Tivadar: Jézus Krisztus - Unitárius könyvtár 3. (Kolozsvár, 1925)
Jézus Krisztus 7 tek, melyeket ő tett; és kimondották, hogy többé senki sem lehet olyan nagy, senki sem közeledhetik Istenhez annyira. Visszatekintettek a prófétákra, az isteni férfiak hosszú sorozatára is, akiket azonban kevesebbre becsültek a dicső Mózesnél, Mózes alakja messze kimagaslott a nemzet felett, mely az ő árnyékában vonta meg magát. Ábrahám valódi gyermekei úgy gondolkoztak, hogy a legközelebbi nagy embernek az őt közvetlen megelőző képmásának kell lennie, aki annak eszméit kell, hogy ismételje és a régi modorban kell, hogy munkálkodjék. A beteg emberek szeretik, hogy éppen azáltal az orvosság által gyógyuljanak meg, mely rajtuk azelőtt segített, vagy legalább is azokkal a megszokott szerekkel, melyek közönségesek. Júdeábán akkor három kiválóan felismerhető párt volt. Ott voltak egyfelől a konzervativek, akik az egyházat, a hagyományt, az egyházi és theokraciai tekintélyt képviselték. Ezek a régi könyvek betűihez, a régi szertartási formákhoz, az atyák hagyományaihoz ragaszkodtak. Senki sem idvezülhet, csupán a zsidó, mondák ők, s az is csak a körülmetélkedés és a régi törvények megtartása által; Isten azt szereti és azonkívül semmit sem fogad el. Ezek voltak a farizeusok, szolgáik — az írástudókkal. Ebből az osztályból különösen a papok, a léviták képezték a nemzeti pártot, ama kor nemzeti zsidó pártját. Ezek legalább nyilvánosan
