Parker Tivadar: Jézus Krisztus - Unitárius könyvtár 3. (Kolozsvár, 1925)
Jézus Krisztus 5 berek nemcsak azt tartják szem előtt, mi az embernek jelen szükségeire és várakozására vonatkozik, hanem a mi a mindenséget, az örökkévalót, az Istent illeti. Ezek nem azt mondják ki, amit majd évek múlva óhajtottunk volna kimondani akkor, ha tökéletesedünk és a férfikort elértük. Nekem úgy tetszik, hogy midőn ez utóbbi osztály emberei eljönnek, sohasem fognak a közvélemény vizsgálóinak és vezéreinek tetszésével találkozni. Midőn ők egy ilyen új embert várnak, lelkűk a legutóbbi nagy ember iránti előítélettel van eltelve. Ok azt várják, hogy az új éppen olyan legyen, mint a régi, de az egyáltalában nem hasonlít hozzá. A természet gazdag, de még sem oly gazdag, hogy pazarrá legyen. S így két nagy ember sohasem hasonlít egymáshoz. Nem ! mert ez az új ember talán azzal kezdi, hogy sok olyant lerombol, amit a régi imák és könnyek között épített fel. Ő először is kimutatja a korábbi nagy ember korlátoltságait és fogyatkozásait: kétségbe vonja tekintélyét. Visszautasít minden tanítót; hagyománynak nem hódol; s a népszerű bálványokat látszó tiszteletlenséggel leneveti. Miként fogják „a tekintélyes emberek“, akiknek egy nehány jő elvük van, s még nehányat atyáiktól is örököltek, miként fogják „az emberek legjobbjai és legbölcsebbjei, “ ezt az új embert tekinteni ? Ők semmi különöst nem fognak találni
