Parker Tivadar: Jézus Krisztus - Unitárius könyvtár 3. (Kolozsvár, 1925)

Jézus Krisztus

23

e világtól elzárni, s azért Peliont Ossa hegyére, az Olimpust Pelionra halmazták ; de'mihelyt a hajnal bíbor színével elöntötte a fellegeket s aztán aranysugarait szétárasztá, mihelyt a nap a fenséges magaslatokon a maga nagyszerű pompájában megjelent, a hegyek ormóin le azonnal szétterjeszté az elhordozhatatlan nappalt és ama hármas halom, amelyet fáradságosan hordottak össze, zúgva, rontva és iszonyú rombolással tört le, s a gyámoltalan óriásokat romjai alá temette. így történt ez azokkal az emberekkel is, akik Mózes székében ültek. De ez a nép, „mely a törvényt nem ismerte“, s épp azért ki volt átkozva, úgy fogadta Jézust, amint a farizeust, sadduceust vagy Írástudót nem fogadta soha. Igen ! innen származtak annak könnyűi. A hierarchiai tűz nem lángolt oly fényesen, a nap ellenében. Annak a népnek volt egy Simon Pátere, volt egy Jakabja és Jánossá, akik, mint a tudósítás mondja, kétségen kívül hibáktól sem voltak mentek, de keblökben oly szív lakózott, mely képes volt fellángolni s aztán másokéit is lángra tudta gyújtani. Még több Márták és Máriák voltak a nép között, kik szintén „nem ismerték a törvényt“ és ki voltak átkozva. Ezek sok egyháznak anyjai levének.

Jézus jelleme nem változott, tanai még ugyanazok ; de minő változás történt a korhoz, nemcsak, hanem a korszakokhoz való viszonyában. Az a kő, melyet az építők letettek, szeglet