Parker Tivadar: Jézus Krisztus - Unitárius könyvtár 3. (Kolozsvár, 1925)
24 Parker Tivadar s egyszersmind alapkővé is lett. Őt Isten gyanánt imádják. Egy kis töredék kivételével az egész keresztény világ ezt a méltóságot jelölte ki számára. Nem csoda. A jó emberek a legjobb dolgot imádják, melyet ismernek és azt Istennek nevezik. Mit tanítottak volna abban az időben az emberek nagy tömegének inkább a Jézus jelleménél ? Nekem úgy tetszik, hogy Jézus erkölcsi tökélye fennebb állott Istennek ama hierarchiai fogalmánál, aminőt azt Athénben, Rómában és Jeruzsálemben tanítottak. Jézus a béke fejedelme, az igazság királya volt, ki még ellenségeiért is igy imádkozott : „Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!“ Az ó szövetség Jehovája rettenetes, szigorú, hadakozó ember volt, aki gyűlölte a gonoszokat. Még alantabb állott az Istenről való papi fogalom Rómában és Athénben. Nem csoda, hogy az emberek Jézust csakhamar, mint egy Istent, és azután, mint magát az Istent kezdették tisztelni. Az apostoli és más legendák már beszélnek isteni születéséről, csodálatos hatalmáról, melylyel betegeket, sántákat és bénákat, süketeket némákat és vakokat gyógyított, kenyeret teremtett, a vizet borrá változtatta s ördögöket kergetett ki ; beszélnek az ő hatalmáról, amellyel a halottakat feltámasztotta. Beszélik, hogy a természet vele egyetértett, s az ő halála felett mélyen elszomorodott nap délpontján megállóit és három órára feltartóztatta a nappalt; hogy a kősziklák
