Parker Tivadar: Jézus Krisztus - Unitárius könyvtár 3. (Kolozsvár, 1925)
18 Parker Tivadar kész, és azonnal követi a maga királyát, mihelyt felismeri. Szegény eltévedt juhok ! az emberek gyermekei mindig vezetőt keresnek, bár gyakran hiába. Hogy szólott ő mély és átható szavakban, hogy dorgálta a gonoszokat, kik kétszeresen élezték szemrehányásainak élét, mert tudták, hogy e szemrehányások nagy, mély és szerető szívből jőnek 1 Első szava talán ez volt: Térjetek meg“, de azzal a biztosítással, hogy elközelgetett Istennek országa, amelyet mindenki elérhet. Mily szeretetreméltónak tűnnek fel az ő tanai, a természetnek ama nagy igazságai mindazok előtt, kik az igazságra törekedtek, s kik őszinte lelkű emberek valának ! O a maga tapasztalásából beszélt, mely tapasztalást természetesen ők is tehették. Nagy elveket és igazságokat hirdetett; nagyokat, mint maga az Isten, melyeket életének szeretetreméltóságából származó szépség lebegett körül. Hogyha ő egyedül a zsidókhoz beszél, szavai azzal a néppel elenyésznek ; ha csupán amaz időnek szól, nevének visszhangja szülőföldjén elhalt volna ; ha pedig a farizeusok, sadduceusok és essenusokhoz beszél, akkor önök és én csak mint rabbiról hallottunk volna róla ; nem! így soha se lettünk volna általa megáldva. Egy nemzet, egy kor avagy felekezet számára kimondott szavaknak megvan a maguk haszna a maguk helyén, hanem ezek hamar elenyésznek. De minthogy
