Parker Tivadar: Jézus Krisztus - Unitárius könyvtár 3. (Kolozsvár, 1925)
Jézus Krisztus 15 mégis a bűnről és bűnösökről adott képei nem voltak hízelgők, kevés vigasztaló volt azokban. De a publikanusok és parázna nők nem tették azért kezöket szívökre, így szólván: „sérted érzelmeinket, nem szenvedhetünk". Nem! ezek szavait megfontolták és sírva bánkódtak. O megmutatta nekik bűnöket, annak okát, következményeit és gyógyszerét. Mint szabadító jött ő hozzájok és azok így szólották: „Üdvöz légy!“ azok a bánkódó Magdalénák, kik sírva borultak lábaihoz. Érdekes volna ismernünk a felzaklatott érzelmeket, amelyek magokkal ragadták a Jézust körülözönlő sokaságot, mely őt követé, bárhova ment, miként a dagály követi a holdat ; érdekes volna látni azokat az arcokat, melyek először kételkedve pillantottak reá, amidőn ő a Tábor hegyén, vagy Genezareth tava mellett, Kaperneum, vagy Giskhalában*) beszélni kezdett, aztán miként borult el szavaira némelyeknek ábrázata, mintha villámokkal terhelt sötét felhő szállotta volna meg, míg másoknak arcán oly csillagfény sugárzott, aminő viharos éjeken a távoli felhőkön át csak egy pillanatra csillámlik fel és aztán ismét eltűnik, hogy többé nem láthatjuk. Érdekes volna látni, hogy az egymástól különböző érzelmek, a szenvedély, az előítélet és a kevélység miként enyésznek el az *) Giskhala egy kis város Galilea legészakibb részén. Ford.
