Parker Tivadar: Jézus Krisztus - Unitárius könyvtár 3. (Kolozsvár, 1925)

pártjok határán kívül valószínűleg semmi jót sem láttak.

Annyi világos, hogy e három felekezet közül egyik sem hitte, nem ismerte, sőt nem is vette volna észre a názáreti Jézus nagyságát; eszméi nem egyeztek azok fogalmaival; ő nem az a férfiú volt, akire azok vártak ; semmi esetre sem az a Messiás, Istennek az a felkentje, akit ők óhajtottak. A sadduceus szerint ez az új nagy ember csak egy római quaestor, vagy procurator lehetett; a farizeusok Gámálielnél megtestesültebb farizeust, az essenusok pedig egy aszkétát vártak. így van ez most is. Némelyek, úgy látszik, azt gondolják, hogyha Jézus visszatérne a földre, egy bibliai hely alapján unitárius beszédeket tartana és unitárius értelemben bebizonyítaná az ő isteni küldetését, az általa tanított örök igazságokat, elbeszélvén azokat a csodákat, melyeket ezelőtt 19 századdal tett és bebizonyítaná a lélek halhatatlanságát saját testi feltámadásából. Mások meg úgy vélekednek, hogy ő szigorúbb jellegű beszédeket tartana; az emberek nagy részét teljesen megromlottaknak ítélné, beszélne a predesztinációról, a jócselekedetek nélküli idvezülésről, a hit általi megigazulásról, és beszélne a pokolról addig, amig az asszonyok és gyermekek elájulnának és az emberek térdei a remegés miatt összeverődnének.

így állott tehát a zsidók közt a dolog. Az

10 Parker Tivadar