Parker Tivadar: Jézus Krisztus - Unitárius könyvtár 3. (Kolozsvár, 1925)

Jézus Krisztus

11

embereknek ez a három osztálya, lekötve saját előítéletei és babonáitól, ellensége volt egymásnak. A farizeusok azt mondották: „Mi tudjuk, hogy az Isten szólott Mózeshez, de hogy ez ember honnan való, nem tudjuk. O káromolja Mózest és a prófétákat; igen, ördög van benne és bolond, miért hallgassuk őt?" A sadduceusok azon panaszkodtak, „hogy a népet fellázítja" — tette is azt Az essenusok kétségkívül azt mondották, „hogy ő tobzódó és részeges, a publikanusok és bűnösök barátja". E három szempontból tekintve az ítélet igaz volt; mit tehetett volna ó, hogy mind a három pártnak tetszedjék? Semmit! semmit olyant, amit hajlandó lett volna tenni. Ezért mindnyájan gyűlölték és igyekeztek őt elpusztítani. Az ok világos. Ő sok kai mélyebb volt, minthogy mélységét belátták volna ; sokkal magasabban állott, minthogy felfoghatták volna ; sokkal távolabb állott tőlük, mintsem szerethették volna O nem azon kor nagy embere volt. Úgy találta, hogy minden intézmény ellene van, ellene van az egyház és az állam. Még Keresztelő János is, egy igaz próféta, de nem valódi próféta, kételkedett, hogy vájjon Jézus-e az, kit az embereknek követni kell. Hogyha Jézus a farizeusok értelmében beszél, hittek volna beszédében és a beszélőben is. Ha a sadduceusoknak kedvez, nagy ember lesz az ő táborukban, és Herodes örömest ivott volna az ékesszóló galileaiért és az ácsnak fiát