Versényi György: Kriza János emlékezete - Unitárius könyvtár 2. (Kolozsvár, 1925)

Kriza János emlékezete

29

laki inkább arra hivatva, hogy Wordsworth és Burns költeményeit nyelvünkre fordítsa, mint Kriza."

Az Élet bírálója is azt mondja: „Egy pár csinos fordítás is van a kötetben. Ezek között leggyöngébb a Milton-töredékek fordítása, világos bizonyságául annak, hogy Krizának csak a népieshez volt érzéke és hajlama.“55

E töredék-forditésokból bajos ilyesféle következtetést levonni. Aligha gondolt Kriza komolyan az egész Elveszett paradicsom lefordítására. Valószínűleg mások igyekeztek rábeszélni, hogy mint protestáns főpap is, legalkalmasabb volna e munka elvégzésére. Amit fordított, csak úgy hevenyészhette. A költészethez is, mint minden művészethez, folytonosan gyakorlat kell- Ha valaki egy századnegyedig pihenteti a lantját, bizony gémberedett ujjakkal már nem pengetheti művészien. Ezt bizonyítja két kései eredeti verse is. Az Emle'kül című alkalmi versike, a kolozsvári unitárius leányiskola javára rendezett ének- és zeneünnepély alkalmakor. A Himnusz az erdélyi unitárius egyház háromszázados évfordulójára (1868. május 31.) készült. Mindkettőn látszik, hogy költő írta, de a technikája bizonytalan, elmaradt. 1868-ban már nem így írtak.

Mindezek mellett, a közfelfogás szerint is„ Krizának legnagyobb érdeme, legértékesebb munkája a Vadrózsák összegyűjtése és kiadása.66 Egyik főerőssége, hogy pontos, hű kiejtéssel közöl mindent s híven minden ízében, amint a nép mondja. Maga írja : „Nagy gonddal voltam arra, hogy fül nem hallotta szót ne közöljek s amit közlök, lehetőleg szabatos értelmezéssel és saját vidéke hangkiejtése szerint adjam.“ Így a nyelvészet számára megbízható adatokat nyújt. Mikor a Magyar Nyelvőr megindult, a szerkesztő felszóllításában, hogyan gyűjtsük a néphagyományokat, követendő például ajánlja Kriza Vadrózsáit