Versényi György: Kriza János emlékezete - Unitárius könyvtár 2. (Kolozsvár, 1925)
Kriza János emlékezete 27 ugyanez az újság irodalmi rovatában azt mondja,, hogy költeményei közt van elég olyan, mely örökké szép marad s néhány szerelmi dala s azok az erős melancholiéval telt dalok, melyekben a székelyszabadságot siratja, szívünket ma is megkapják.01* Az Egyetértés pedig az émléktábla leleplezése alkalmából, kivonatolván Szász Károly akadémiai emlékbeszédét, Krizát mint a Vadrózsák gyűjtőjét méltányolja. Verseit jóindulatú szárnypróbálgatásoknak nevezi, de a végén mégis azt mondja, hogy Kriza, mint eredeti költő is, nem jelentéktelen helyet érdemelt ki irodalmunkban.61 Az E'et is egy pár sorban ismertetvén a megjelent költeménykötetet, kicsinylőleg mondja, hogy Kriza költeményei közepesek. De hozzáteszi : „Néhány 'katonadal és egy pár bájos szerelmi költemény kivételével, melyek népies termékeink legjavához sorolhatók.“02 S érdekes, hogy Kriza, ez üde, népies költeményeket Petőfi előtt írta. Nemcsak ő, egész csoport fiatal erdélyi író volt ez idétt, kik a nép körében élve, a népet ismerve, népdalokat írtak. Akadtak köztük tehetségesek is, mint pl. a mór említett Szentivánin kívül Gálfi Sándor, Tiboldi István. Névről nem ismeri őket az irodalom, aminthogy az erdélyi magyarság irodalmi munkásságának, irodalmi törekvéseinek, sikereinek ismerete mind máig felettébb hiányos. Pedig ennek a sajátságos, különleges földrajzi, etnographiai és jogi, politikai viszonyok közt élt, fejlődött földterületnek mégis csak megvolt és megvan a maga jellegzetes története. Igaza van Ferenczi Zoltánnak, mikor azt mondja : „Erdély fontossága sem a történelemben, sem a magyar művelődés terjesztésében nincs eléggé méltányolva. Erdély nagy kezdeményezésekkel örökítette meg hatásait a magyar nép fejlődésében ; sőt egyetemes emberi eszmék is megértek benne, aminő.
