Versényi György: Kriza János emlékezete - Unitárius könyvtár 2. (Kolozsvár, 1925)

24

Dr. Versényi György

készültek s melegségükkel, egyszerű közvetlenségükkel hatnak. Gyermekkora szép emlékei közt járva újólag, festi a természet szépségeit, a szabad, mélyen vallásos, hű, jámbor, vendégszerető népet a maga nyájas, tiszta családi körében s fájón gondol reá, hogy újra itt kell hagynia e kedves vidéket (Székelykő alatt). A vén körtefa című szép költeményében szülőföldére tér a férfiú, hol gyermeksége boldog emlékei lengik körül. Tört reményekkel, csüggedten áll ma itt. Végzete tova űzi. Holott bölcsője ringott, sírja ott nem lehet.

Legértékesebbnek tartják azonban kezdettől fogva Kriza népdalait, amelyeknek nemcsak alakjuk, hangjuk, nyelvük népies, hanem a költő jól ismerte s kifejezte a nép eszejárását, gondolkozása módját, egész kedélyvilágát. Maga a költő felvette a Vadrózsák-ba az Ivásnál címűt is, bár ez kevésbbé népdal, inkább Garay modorában készült áldomás. De bájosak szerelmi dalai. Amint a legény kötődik, hogy nincs szép leány a faluban ; gyerünk tovább, hátha amott, akadunk ilyenre. (Csipkebokor, galagonya.) Bezzeg egy másik dicséri a falubeli kék szemeket, amelyekben elvész a lelke (Az én sírom.). Vagy ahol a leány hánytorgatja, hogy szép, de rátartó, büszke ez 8 legény, csak zsindelyes házba járó, csak viganós szeretőt tart. Hát rajta ! Kell is neki ! Az ő Gyurkája nem szeret mást, csak- ilyen maga formájú rokolyést (Vajki büszke ez a legény.). A féltékeny szerelmes a kapuzábét vallatja : Ki jár itten ki s be ? (Valid meg nekem.). Mikor a faluból távozó szegény árva búcsúzik kedvesétől, megható, hangulatos kép. (Árva vagyok.) S bájos dolog, mikor a szerelmes fiú kedvese szépségét dicséri (Az én székem Háromszék.). Főleg pedig szép az általánosan ismert Az én vágyam című, amelynek első versszakát rendesen elhagyják, csak a második versszaknál kezdik da-