Versényi György: Kriza János emlékezete - Unitárius könyvtár 2. (Kolozsvár, 1925)

Kriza János emlékezete 23 erdélyieknél, akik történelmi fejlődésüknél, helyze­tüknél fogva óvatosabbak, mérsékeltebbek, konzer­­vativebbek, általában Széchenyi tett legnagyobb ha­tást. Kriza Széchenyi, majd Deák Ferenc eszméi­nek volt tántoríthatatlan hive. Epigrammájában Széchenyit mint látnokot, mint politikai vezért ün­nepli (Széchenyi). Wesselényiben az árvízi hajóst látja. (Az evező.) Gúnyolja ferde szokásainkat. Ha nem va­gyunk is hősök, egyre hősök nevére kereszteltetjük gyermekeinket (A mai hős nevek). S bár nagy­ságaink nem igen vannak, van helyébe teméntelen nagyságosunk (Honi nagyság). Izgat a jobbágyság felszabadítása érdekében (Zsellér sírfáján, Pórfiú, Úrbér). Az unióért lelkesedik (Egyesülés, Egység). Ünnepli a hajózást (Zrínyi) s gondol az erdélyi fo­lyók hajózhatóvá tételére is. (Erdély,} Erősen hitt a hún-székely származásban s természetesen a hún-magyar testvériségben. A Vad­­ró zsdfe-ban is gondosan feljegyezgetett minden apróságot, ami erre vonatkozólag kezeügyébe ke­rült : hogy székely szülte a magyart, hogy a dal szerint : Attila volt az én apám. Majd közli a Ré­kára, Budvárra vonatkozó hagyományt. Ehhez a felfogáshoz szenvedélyesen ragaszkodott. Erről szól Székelynép című epigrammája. Attila népe vagy-e : nem akarták hinni; pecsétes Hű levelet ha mutatsz, mondtanak, hinni fogunk. Hallgattál, székely ! de vitézlő fegyvered írta Véres krónikaként Attila népe vagyok. A költő unokaöcscse, Kriza Sándor, aki egé­szen addig, amíg a tanítóképzőbe ment, püspök bátyjánál nevekedett, mondja, hogy költőnk ezt a versét gyakran idézgette. Mindnyájan könyvnélkül tudták. Ezzel lelkesítgette őket. Azok a költeményei, amelyek legbensőbb egyéni érzelmeit festik, már a népiesség hatására

Next

/
Thumbnails
Contents