Versényi György: Kriza János emlékezete - Unitárius könyvtár 2. (Kolozsvár, 1925)
18 Dr. Versényi György jük a külföldet, jeles, elismert külföldi íróknak gyermekek számára készült műveit fordítsák a mi jeles, hivatott költőink. Főként a Nagy Lajos gyűjteményét használta fel, de a Krizáét is. Különösen pedig Krizára esett, hogy fordítson Rückertből. így készült el : A nyughatatlan gyermek, Rege a kis fáról, Az elsétált fácska, amelyeket gyermekkorunkban könyv nélkül tudtunk s tán tudunk ma is. Jöttek aztán az izgalmas napok, majd az elnyomatás, elcsüggedés szomorú korszaka. Képzelhetni, miként hatottak ezek az állapotok Krizára, aki már 1845-ben, mikor még az egész világ tele volt reménnyel, csüggedten szól. Medgyes Lajosnak Búcsú a költészettől című versére, melyben ez eleven, izzó lelkű embernél csak pillanatnyi elkeseredés jelenik meg, Kriza azt írja (1845. júl. 31.): „Bár személyesen mondhatnám önnek, mily meglepetve érzettem hatását ama költeményének. A búcsúmondásnak lehetőségét hittem, mert lám, magam is legalább hallgatólag, megtettem azon búcsút.“ Máskor (1845. aug. 25.) nyüglődéseit panaszolva, mondja : „Így élek és tengek már sok idő óta s ha a hideg való nem fagylalta le még tolláim minden ikéf, de már röpülni képtelen vagyok. Ideálaim elvesztették minden varázsukat s a közéletnek, a háznak, a társaságnak egy baj terhelt szelíd állata lettem. Képzelheti, mennyire távol már eszemágától is az irodalmi sürgölődés. “36 Azonban épen az ötvenes évek végén két mozgékony szellemű író hatása alá kerül. Jakab Elek és rövid kolozsvári tanársága idején Gyulai Pál, erősen sarkalják, hogy adja ki a Vadrózsák-at. Ugyanis Kriza, Gyulai szerint még 1843. elején, Sebestyén Gyula szerint már 1842-ben. előfizetési felhívást (aláírási ívet) bocsátott ki a Vadrózsák-ra.86 Az Erdélyi Híradó-ban pedig 1844-ben jelenti (jan. 30.), hogy a Vadrózsák-at 7—8 ívnyi terjedelemben
