Versényi György: Kriza János emlékezete - Unitárius könyvtár 2. (Kolozsvár, 1925)

Kriza János emlékezete

19

közelebbről sajtó alá adja s kéri egyszersmind a közönséget további gyűjtésre. De abban maradt. Ám mikor Gyulai az újonnan alakult Erdélyi Múzeum Egyesület első ülésén (1860.) felolvasta Adalék népköltészetünkhöz című tanulmányát, amelyben épen népballadákban való szegénységükről panaszkodik,3' Kriza lelke új lángra gyúlt. Barátait munkára szólítja, gyűjteményét bővíti, kiegészíti s főleg Jakab Elek és Gyulai közbenjárására a kiadás költségére Mikó Imre gróf is felajánlván ötszáz forintot, 1863- ban a Vadrózsák megjelentek.

Azonban mindamellett, hogy Kriza maga nem volt nagy munkásságú író, igen tudott másokat nemcsak irányítani, hanem lelkesíteni, munkára ösztökélni is. Hálás dolgot művelne, aki munká'sságának ezt az irányát megrajzolná.

Különben nem az a főkérdés, mennyit írt Kriza s mit írhatott volna még nagyobb energiával. Munkássága így, amint van, értékes, becses.

Költeményeit, halála után a Kisfaludy-Térsaság gyűjtötte össze s adta ki, 1893-ban. Szász Károly szerint még a költő életében elhatározta a Társaság e versek kiadásét. S Toldy és mások sürgetésére Kriza el is szánta rá magát.33 Kriza veje, Kovács János gyűjtötte össze. Bírálatra Gyulainak és Szász Károlynak adták ki. Gyulai 1893. május 30-én kelt jelentésében, melyhez Szász Károly mindenben hozzájárúlt, melegen ajánlja. Egyszersmind ajánlkozik a rendezésre s hogy átengedi a kötet bevezetéséül Krizáról mondott emlékbeszédét. Nem tudom, a versek összegyűjtőjével szemben miben állott e rendezés; a könyv erről nem ad számot, így a versek eredeti kiadásbeli szövegén hellyelközzel stiláris módosítások vannak ; nem tudhatni, ezek a költő vagy a kiadók részéről történtek-e ? A költemények három csoportba vannak osztva, Így: 1835-1839, 1840-1849, 1849-1874. Ez utóbbi-