Borbély István: Jókai emlékezete - Unitárius könyvtár 1. (Kolozsvár, 1925)
8 Dr. Borbély István nélkülözhetetlen haszna az eszményeknek s velükegyütt az egész költészetnek ? Vájjon nem azoknak van-é inkább igazuk, akik lenézik a poétákat s Platónnál együtt kikergetni szeretnék az államból ? En nem értem be a pillanatnyi, gyönyörrel, mit egyegy szép vers keltett bennem. Én átfogóbb, egyetemesebb magyarázatát kerestem az eszményekkel való foglalkozás jogosultságának. Lelkemnek e nagy kérdésére hitem, az én keresztény unitárius hitem adta meg a végső választ : az élet nemcsak annyi, amennyit belőle testünk szerint naponként élünk. Ez a test szerinti élet a létezésnek csak egyik része. A másik rész az, amelyet lelkűnkkel élünk. Igazán boldog ember e földön csak az lehet, aki testével okosan s leikével szépen él. Vannak emberek, kik a szemmel látható, kézzel megfogható valóságban keresik összes vágyuk kielégítését; kik csak pénzre, vagyonra, hivatalra vágynak. Nem irigylem őket, mert én tudom, hogy az élet nemcsak ennyi. Vannak írók, kik kerülve kerülik az eszményekkel való foglalkozást, mert meggyőződésük, hogy nagy emberhez csak a reális élettel való foglalkozás illik. Én nem rajongok értük, mert tudom, hogy az élet nemcsak ennyi. Olvastam könyvet, mely bennem a halandó embert hűen rajzolta le, láthattam benne testemnek minden örömét, minden bánatát, tobzódását s végül összeroppanását. Ez a könyv nem elégített ki, mert megéreztem, hogy az élet nemcsak ennyi. Naponként halljuk emlegetni a Ver es arany költészetét, naponként látjuk a pénznek s a buja vágynak halálraítéltjeit, — én nem vágytam soha közéjük, mert az élet nem csak ennyi. Az élet nem csak annyi, amennyit belőle naponként testünk szerint megélünk. A lélek élete -épen úgy része a valóságnak. Ami a test részére az anyagi jóllét, az a lélekre nézve az eszményiség,
