Borbély István: Jókai emlékezete - Unitárius könyvtár 1. (Kolozsvár, 1925)

Jókai emlékezete.

ír

naturalizmusa. A közönség kapva kapott rajta. Egy pillanatig úgy tűnt fel, mintha a francia naturalista regény nálunk is meg tudná dönteni Jókainak uralmát a magyar szépprózában. Ekkor mondotta Jókai a Petőfi-társaság egyik elnöki megnyitójában : „Az a társadalom, melyet Zola s társai bemutatnak, nem az egészséges társadalom maga. Ezek a társadalomnak betegei léteznek valóban. Sokan is vannak. Mint ahogyan sokan vannak a betegek. Hisz a görvélyesek száma elijesztő. De azért nem görvélyes az egész világ 1 A rendőrségi rovat csupa tény és valóság ; de azért az nem mintaképe az egész társadalomnak. A földalatt levőknek, a katakombáknak, a sírmezőknek, a kloakáknak, a kőszénbányáknak, a krátereknek világa is érdekes tanulmány;, de azért mégis csak az Isten napja alatti világ a költészet világa. Ez is valóság; ez is realizmus.“

íme, rövidre fogva Jókai művészetének lényege és jelentősége.

Sok mindent elmondhatnánk még róla. Azt, hogy minő érdekes módon szőtte meséit; beszélhetnénk humoráról; külön tanulmány tárgya lehetne kimutatni költészetének lélektanát; elemezhetnék stílusának szépségeit. Nem volna érdektelen vizsgálni Írásaiban a hatáskeltésnek művészi fogásait. Aztán összemérhetnők a világirodalom többi elbeszélő mestereivel, vagy utalhatnánk arra a helyre, melyet a magyar irodalom történetében elfoglal. Mindez s még sok más egyéb lehetne tárgya Jókai részletes ismertetésének. De mindez túlhaladná a jelen ünnepi kegyeletes megemlékezésnek kereteit.

Csupán két dologra akarom még felhívni a figyelmet.

Egyik Jókai művészetének magyarossága. Erről szólván, nem stílusának, nyelvezetének magyarosságát akarom felemlegetni, mely mindenütt, de különösen az Aranyember-ben, meg a Sárga ró-