Perczelné Kozma Flóra: Unitárius nők világa (Felolvastatott a Dávid Ferencz Egylet estélyén Kolozsvárt, 1902. október 25.) - A Dávid Ferenc Egylet kiadványai. Felolvasások 20. (Kolozsvár, 1902)
kitüntetések elnyerése után, soha nagyobb értéke nem volt a születési előnyöknek és soha nagyobb nyomor, elkeseredés és zúgolódás nem uralkodott a nép között, mint éppen ma, a vallásos kultuszok idejében Ebből csak világosan lehet következtetni, hogy nem egy különböző korlátokat, különböző válaszfalakat, dogmákat hirdető kereszténységre nem „egyedül üdvözítő“ kiváltságokat osztogató egyházakra és hitformákra volna ma szükség, melyek még jobban osztályozzák, még jobban szétválasztják, elidegenítik az amúgy is ellenségeskedő embereket egymástól, hanem a mi egységet hirdető és békességet terjesztő humánus keresztény hitünkre.- 7 — Nem a bosszúálló, hanem a szelíd Istenre van szükség. A mai békétlen anarchista világban nem egy szeszélyes, boszuálló Isten kell a népnek, ki a mindennapi munkát is boszuból és büntetésből méri a szegény emberiségre, hogy ezen tanítás következtében azt egy egész életen keresztül átok-nak tekintsük, hanem éppen az unitárizmus szelíd Istene, ki még a nehéz munkát is felemelésünkre és vigasztalásunkra nyújtja-Az ember ffézus. Ma a szocziálizmus elkeseredett harczai közepette, midőn a nép elfogult és ellenséges szemmel néz minden megközelíthetetlen polcz felé, nem egy elérhetetlen távolságú, magas pódiumon ülő csodás Krisztusra volna nekünk szükségünk, ki majd egyszer eljövend ítélni elevenek és holtak felett — hogy talán még ő is protektiókat osztogasson — hanem éppen a mi egyszerű, szegény szülőktől született ember Jézusunkra, ki éppen az által segíti legjobban hordozni keresztünket, mert tudjuk, hogy ugyanúgy született, ugyanúgy küzdött, töprengett és szenvedett, mint többi szegény sorsossa, és mégis — szivében hordva az isteni kijelentést — szeretetet és békességet hirdetve, bizalommal haladt nehéz útján előre. Ki megmutatná, úgy a magasban levőknek, mint az elcsüggedt nép előtt, hogy bizony világra szóló megváltó munkát végezhet még a jászolban született ember is, ha hűséges fia az Istennek! És myszterimokból kibontakozott természetes alakja felemelné végre az emberfogalmát azon alantos színvonalból, a melybe az orthodox tanok iparkodnak azt még ma is lenyomni, szinte természetesnek deklarálva ez által az emberiségnek mindig gyarlóbb és tehetetlenebb voltát!!