Perczelné Kozma Flóra: Unitárius nők világa (Felolvastatott a Dávid Ferencz Egylet estélyén Kolozsvárt, 1902. október 25.) - A Dávid Ferenc Egylet kiadványai. Felolvasások 20. (Kolozsvár, 1902)

természetben gyökerező minden ilynemű hajlamot is kiirtani igyekszik, ezáltal terelve hiveit a közös czél felé.

As unitárius nők is ápolják a vallást.

Miután pedig lépten, nyomon tapasztalhatjuk, hogy nem minden lélek érheti el minden vezetés, minden külső befolyás nélkül, vagy épen egy ferde útmutatás ellenére a gondolkodásmódnak azt a magaslatát, mely cselekedeteire nézve is mint egy garantiát szolgáltat, be kell látnunk, mily nagy mindenkor a. szükség egy megbízható vezető erőre és milyen fontos, hogy mi unitárius nők is hiven ápoljuk körünkben vallásunknak felvilágosító szellemét.

yellem fejlesztő eszmékre van szükség.

Elég most is egy pillantást vetni társadalmunkra — akár fölfelé, akár lefelé tekintsünk — hogy tisztába jöjjünk azzal a tónynyel, miszerint a kereszténység ebben a mostani alakjában még mindig nem érte el azt a sikert, melyet Jézus vallásától méltán várhattunk volna és soha sem volt nagyobb szükség a mi vallásosságot terjesztő és jellem fejlesztő eszméinkre, mint éppen ma, a kereszténységnek XX. százában.

Midőn megfigyelem a nagy diszharmóniát, mely az emberek vallásossága és gondolkodásmódja, cselekedetei között létezik, önkénytelenül eszembe jut azon német tudósnak úti tapasztalata, ki egy kis német faluba érkezve s kiváncsi lóvén a lakosságnak vallásos állapotára, kérdezösködóseire a következő feleletet kapta az ottani plébánostól: „A mi a nép vallásosságát illeti, az ellen nem lehet a legcsekélyebb kifogásom sem, mert ennél buzgóbb és áhitatosabb híveket kívánni sem lehetne, csak a tolvajlásról, gyújtogatásról és erkölcstelenségről tudnám valami módon leszoktatni.“

Bár ez egy kissé drasztikus hasonlat, de én mégis úgy érzem, hogy az egész mai társadalomra bátran alkalmazható. A templomok telve vannak imádkozókkal, a régi dogmákhoz még mindig újak lesznek csatolva, a közönség veti a keresztet, vagy zsoltárokat énekel, a felsőbb rétegekben pedig — élén az aristocratiával — szinte sportszerűen űzik a vallásosságot, de valahogy az újságot gyermekeink szemei előtt ne feledjük, mert ennyi botrányt, rémhírt, sikkasztást, gyilkosságot nem olvashattunk, mint most, és soha jobban meg nem győződhettünk a társadalom minden rétegének rohamos elzüllésóről, mint éppen ma. Soha jobban kasztokta nem oszlott társaságunk, soha nagyobb hajsza nem volt a gyors meggazdagodás, üres czim, rangok,

— 6 —