Perczelné Kozma Flóra: Protestantizmus és unitarizmus (Székelykeresztúr, 1904)

De hogy ne mondhassa ismét keresztyén ellenfelem, hogy én mindig csak üres frázisokkal, gyarló emberi logikával, egyéni véleménnyel s lelkiismerettel, ilyen „ingatag“, talán „nem is létező“ argumentumokkal védelmezem az unitarizmust, hivatkozom Jézusnak a szentirásban található szavaira: „Miért mondasz engem jónak! Nincsen senki jó több az egy Istennél /“ (Máté 19., 17.) Ha ezt Jézus mondta, akkor lehetetlen, hogy ő magát Istennek tartotta volna, mert ugyebár, ha ón azt mondom, hogy ne tartson engemet keresztyén ellenfelem Krisztus-tagadónak, mert nem ón vagyok az, hanem esetleg a szomszédom az, tehát neki mondja c vádat, akkor csak lehetetten, hogy én magamat a szomszédomnak tartsam! Ha pedig Jézus nem mondta volna ezt, akkor a biblia nem az a csalhatatlan könyv, melynek keresztyén társam tartja!

Más Jézusnak az a mondása, hogy: „ón és az Atya egyek vagyunk“. Ezt könnyű kétféleképp magyarázni, mert ebből keresztyén ellenfelem Jézus Istenségét magyarázza, én pedig meg vagyok attól a gondolattól hatva, hogy a mit az Isten akar — azt a czélt kell a törekvő embernek maga élé tűzni! Hiszen Jézus parancsolja: „legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes1'1, de ezzel bizonyára nem azt akarta mondani, hogy mi mind Istenek legyünk, hanem én úgy hiszem, megerősiti a mi unitárius álláspontunkat: „haladni a lépcsőseién/“

Ezt bizonyltja be Jézus, midőn azért imádkozik, hogy: „az ő hivei mindnyájan egyek legyenek, miképpen ő és az atya egyek“. (Ján. 17.)

Símén Domokos a szentháromság eredetének és kifejlődésének történetében azt mondja: Márk szerint egy írástudó kiakarván puhatolni Jézusnak nézeteit, azt kérdezi tőle: Melyik minden parancsolatok között az első ?“ E felhívás által Jézusnak világos alkalma lett volna kijelenteni határozót!an a változtatást a mit a zsidó nép által vallott egy-istenségi hitben tenni akart. Ha Jézus mdta volna, hogy Jehova nem egy személy, hanem húrom s többé nem az egyszemólyii, hanem a háromszemélyü Jehova az imádás tárgya, Jézusnak hivatalbeli és becsületbeli kötelessége lett volna azt kijelenteni. De Jézus semmi változtatást nem tesz a zsidó egyistenségi nézeten, sőt az Írástudónak adott feleletében éppen arra alapitja Isten országát, így szólván: „Minden parancsolatok között az elsp: Halljad Izrael, a mi Urunk Istenünk egy Ur. Szeresd a te Uradat,' Istenedet teljes szivedből, teljes lelkedből stb.“ E pont körül tehát semmi különbség nem volt az írástudó és Jé"us, a törvény és az evangélium között, mert az Írástudó helyesnek ismerte Jézus feleletét és Jézus helybenhagyta az írástudó észrevételeit kijelentvén : „nem messze vagy Isten országától“.

Ha mindazokat a helyeket idézni akarnám, melyek a mi egyisten hitünket bizonyítják, úgy vége-hossza nem volna az én kis feleletemnek, mert azok sokkal gyakoriabbak, mint azok a részek, melyekből a szentháromságot magyarázzák! Luther úgy nyilatkozik, hogy a háromság kifejezést nem lehet feltalálni a szentirásban; az