Perczelné Kozma Flóra: Protestantizmus és unitarizmus (Székelykeresztúr, 1904)

— 19

Ha Krisztus, mint Isten, a mi bűneinkért, a mi javithatlan rosszaságunk és tehetetlenségünk miatt halt meg, akkor természetesen ő magassan felettünk tündöklik, de mi annál mélyebben állunk alatta s nem remélhetjük, hogy e fenséges példányképet valaha követhessük. Ha azonban unitárius felfogás szerint Jézus egy magas emberi alak volt, ki szerény és alacsony születése daczára ilyen fenséges, nagy, megváltói munkát tudott teremteni — altkor embernek lenni nagy és dicső dolog, tehát: „az egész emberiséget Isten fiaivá avatja !u

Én legalább így értettem és így értem most is —■ de hogy keresztyén ellenfelem átérzi-e velem együtt e magyarázat után okoskodásomat, azt igazán nem tudhatom.

Hogy az én egyszerű Jézusom egy valóságos „csoda“ — arra igazán nem tudok mit felelni, különösen, ha számba veszem, hogy ő képtelenségnek tartja felfogásomat, hogy Krisztus Istenségét „dogmá“-nak tartom. Azt veti szememre, hogy bizonyára a különböző vallások dogmáit nagy előszeretettel tanulmányoztam, hogy mindenben dogmát látok. Bizony ón, őszintén bevallva, majd minden vallás tanait és azoknak eredetét ismerem, bármilyen „sziikségtelen“-nek tartsa is czikkiró ellenfelem e törekvést; mert azt tartom, csak akkor lehet az embernek elfogulatlan Ítélete mindenről, csak akkor isméid és Ítélheti meg saját vallását is igazán, ha azt a bizonyos szélesebb látkört megszerezte valami módon magának, mely nélkül komoly, számottevő, tárgyilagos Ítéletet mondani lehetetlen.

Hogy a mi egy Istenünket lehet-e matematikai pontossággal meghatározni ? Nem. Hiszen éppen megtámadott kis felolvasásom mondja, hogy a mi Istenünk „csak az az egyetlen szellem, kinek ma már kiszabott formát, meghatározott alakot, kijelölt helyrnt nem mer adni senki... csak a verseiben énekli meg a költő, műveiben dicsőíti az iró, a természetben bámulja a természettudós, az emberi lélekben kutatja á filozófus és ha soha katekizmust nem tanultunk volna —• a sziveinkben érezzük mi unitáriusok !“

Arra a vádra, hogy bizonyára nem ismerem elég jól a bibliát, azért nem merek belőle csak egyetlen egyszer idézni, egész őszintén felelem, hogy bizony én szószerint, kívülről betanulva igazán nem tudom annak részeit. De hogy a szellemét, az értelmét körülbelül tudom és értem — azt már inkább merem állítani. Mert legyen meggyőződve az igen tisztelt ellenfelem, hogy vannak olyan egyéniségek is, kik ha nem is tudják behunyt szemmel a bibliát idézni, sőt szinte őrizkednek, tüntetőén szájukba venni minduntalan annak mondásait és Írásukban folyton czitálni a hangzatos, kenetteljes helyeket, de azért azt reményük, hogy életük, otthonuk, működésük, törekvésük, esetleg szerény irodalmi munkásságuk elég garancziát nyújtanak arra, hogy az elfogulatlanul ítélő emberek előtt bebizonyítsák, miszerint a látszat ellenére — tálán mégis ismerik Jézus evangéliumát!