Perczelné Kozma Flóra: Eszménk az egyházi életben (Budapest, 1904)
Eszménk az egyházi életben. Mélyen tisztelt Hallgatóság! Mielőtt tulajdonképeni tárgyamra és jelenlegi czélomra térnék, mely szerint bebizonyítani igyekezem, hogy mennyire jogosult az unitárius eszme egyház alakjában is, engedje meg az igen tisztelt közönség, hogy régi asszonyi szokás szerint, egy kis kerülő úttal kezdjem meg felolvasásomat. Több ízben hangoztattam már, hogy bár egyházunk a kereszténység nagy családjában látszólag a legkisebb, hogy ne mondjam a legjelentéktelenebb szerepet viszi — de az az eszme, melyet egyházunk képvisel és megtestesít, nem csak feltalálható mindenütt, hol igazán gondolkodó és igazán érző lelkeket találunk, hanem egyúttal nagy és domináló szerepet játszik mindenütt. Ez alkalommal is -arról kívánnék először is szólni, hogy milyen csodálatos felemelő érzés szállja meg az unitárius embert, annál a tapasztalatnál, hogy bárhova tekint, bárhova figyel, legyen az politikai dolog, irodalmi munkálkodás, költészet, szónoki művészet, vagy csak egy merész chablonellenes tett, ha felbuzdul a nemesebb ízlésű publikum rajta, ha lelkesedik a szellemi arisztokráczia felette, ha dicshimnuszokat zeng a számottevő sajtó róla — biztosak lehetünk benne, hogy valamiképen, valami formában, az unitárizmus eszméje, l*
