Perczelné Kozma Flóra: Eszménk az egyházi életben (Budapest, 1904)
4 jelentéktelennek látszó kis egyházunk magasztos gondolata rejlik mögötte! Ha bepillantunk a különböző egyházak életébe és tapasztaljuk, hogy egy-egy merészebb, hatalmas szónoklat megrázza a liberálisabbak lelkét, vagy egy-egy újabb irányú egyházi munka kellemes szenzáeziót idéz elő — ismét meg lehetünk arról győződve, hogy valami részében, valami alakban ott is a mi irányunk van képviselve! Ha a világtörténelmet, irodalomtörténetet vagy a filozófia történetét veszszük kezünkbe, meghatva tapasztalhatjuk, hogy a legáldásosabb cselekedetek, reformok, az általános közjóért munkálkodó nagy szellemek, a legszimpatikusabb, legmagasztosabb filozófiát képviselő bölcselkedők — a mi lelkes, korlátoknak nem hódoló eszméinkkel tették emléküket halhatatlanokká!! Csakhogy míg egy történelmi eseménynek, egy bölcsészeti munkának, egy-egy szenzácziósabb irodalmi műnek — egy Galilei felfedezéseinek, egy Lessing munkálkodásának vagy egy Tolstoj emberszeretetének ma már tapsol a liberális világ, addig az egyház alakjában jelentkező liberalizmust és az egyházi irodalomban tömörült szabadelvű észméket, — melyek bőségesen és gyönyörűen fejtik ki ama egyes nagyok gondolatait — még mindig nem igen méltányolja! Szinte hallani vélem az általános véleményt: ha már egyház, legyen tekintélyes —dogmáktól megrakott egyház; ha már felekezet, hát legyen felekezet és ne egy „intérkőnt'esszonális liberális testület", melynek keretében mindenkit faj- és valláskülönbség nélkül szívesen látnak, sőt készséggel még meg is hallgatnak! A liberalizmus — az szép jelszó és mindenhova alkalmazható, de valóságában és teljességében csak maradjon meg egyes kiváltságosak számára! E jelen alkalommal azt szeretném tehát leginkább kifejteni, hogy ez általános vélemény daczára mennyire jogosult szabadelvű egyházunk léte a kereszténység nagy családjában s mennyire jogosultak eszméink felekezet keretében nyilvánulva is! *
