Perczelné Kozma Flóra: A szabadelvű theologia előnye korunk sociális áramlataira nézve (Budapest, 1910)
14 gyönyörű képet tárt elénk. Hz egyházi irányzatokat, vallási formákat azoknak a támogató állványoknak minősítette, melyek mint a házépítésnél a főépületet úgy védik a fennmaradásra rendeltetett alap-igazságot is mindaddig, míg az teljes erejében, leplezetlen, körülépítményt nem tűrő voltában, maga is szilárdan képes megállni. Ff míg az épület nem biztos, vagyis a puszta igazság, a lélek egyetemes hite még nem él elég erősen az emberiség szivében, addig meglehet, hogy balgaság volna a támogató körül építményt lerontani, hogy esetleg a fő igazság is szenvedjen ezáltal. De ha az idők haladásával a korlátok már nem felelnek meg a célnak s többet használ már a melegítő sugár, vagy a szabad levegő friss áramlata, mint a kriptaszerű elszigeteltség — akkor halálos vétek csupa szokásból el nem távolítani a felesleges függelékeket és meg nem szabadítani a dogmák és hagyományok uralmától az igaz hitet. És méltóztassanak elhinni, hogy itt az időf midőn nem csak egy korát meghaladó kis irány folytatja nemesen romboló munkáját, hanem amint e példák mutatják, megkezdődött már az értéktelen függelékekre célzó egyetemes rombolás, hogy éppen a szilárdul álló, tehát lerombolhatatlan igazság, az emelkedett léleknek megacélozott természetes hite annál jobban emelkedhessék ki és végezhesse rendeltetését.
